Főoldal | A1 Kárpitos Kft. | Bútorkárpitos .org | Elérhetőségeink
kárpitozás

Üdvözöljük a Kárpitozás .org oldalon!

A kárpitosipar története és feladatköre

Kárpitnak (kárpitozásnak) eredetileg a sátrak borítására, ajtónyílás vagy ablak elfedésére használt szőnyegeket, függönyöket nevezték. Később a falak, nyílások borítására nemcsak ezeket, hanem selymeket, brokátokat, mintásan szőtt pamutszöveteket is felhasználtak, de már textíliákkal le is takarták és bevonták az ülő- és fekvő-alkalmatosságokat. Az újabb történelmi időben a falak bevonására már nem ezeket az angyalokat, hanem mind gyakrabban papírkárpitot (tapétát) használnak.

A kárpitozás fogalma az idők folyamán így távolodott el a tapétázástól, s ma már –a díszítő (dekorálási) munkákon kívül– szinte kizárólag a bútorok megmunkálását jelenti. Tágabb értelemben az mondhatjuk, hogy már időszámításunk előtt is volt bútorkárpitosság. Erről számos műemlék tanúskodik. Mégis úgy véljük, helyes, ha a tulajdonképpeni kárpitosmesterség történetét csak attól az időtől számítjuk, amikor –mintegy 150 évvel ezelőtt feltalálták a spirálrugót.

Rugózott kárpitozással kényelmesebbé, puhábbá, ruganyosabbá, formatartóssá tesszük az ülő- és fekvőbútorokat, s így ezek pihentetőbbek is lesznek. Olyan bútorok készítése, amelyek a használhatóságon kívül az esztétikai igényeknek is megfelelnek, nem könnyű feladat. A különböző ízlésű, műveltségű, eltérő életkörülmények között élő emberek más és más környezetben érzik otthonosan magukat.

A jó kárpitosnak nemcsak az egyes bútordarabok készítéséhez kell értenie, hanem a kellemes összhatás, a szép interieur kialakításához is. Mindez elméleti tanuláson kívül sok évi gyakorlattal, szorgalmas munkával sajátítható csak el. Aki azonban kevesebbel is beéri, aránylag rövid idő alatt megszerezheti a legszükségesebb szakmai ismereteket. A szakembereknek igen sokféle anyag tulajdonságait és megmunkálási módját kell ismernie (fa, textil, töltelékanyagok, műanyagok, fémek stb.). De munkájánál figyelembe kell vennie a berendezendő lakótér lélektani hatásait is, a színek és formák összhangját, a mai ember életmódját, otthonához fűződő igényeit és más szempontot is.

Ki tagadhatná, hogy a szoba árnyalataihoz jól illő, nemes vonalú bútorok kellemesen hatnak az emberre? Vitatható-e, hogy a lakás kárpitozott bútorai, alakjuk, a felhasznált textiliák színösszetétele stb. hatnak idegrendszerünkre és hangulatunkra?

A lakásberendező-kárpitos feladata, hogy a különböző szempontokat és igényeket mérlegelje, s kellő szakmai tudással szép és jó bútort készítsen. Szép a kárpitozott bútor, ha alakja, bevonatának színe ízlésünknek megfelel.

Először a bútor formája és a felhasznált színek ébresztik fel az érdeklődést, s csak ezek után mérlegelünk egyéb, minőségi és kényelmi szempontokat. Sorrendileg tehát a külcsín: a bútor alakja és színhatása ragadja meg legelőbb érzékeinket.

Jó a kárpitosbútor, ha tartós összeépítésű, és méretei, alakja a használati igényeknek megfelel. Mit jelent ez? A székeken jól, a fotojben kényelmesen lehessen ülni, a fekvőbútoron pedig minél jobban tudjunk pihenni.

Reneszánsz

A XV. Század művészeti és kultúrális újjáéledésének kifejező stílusa volt, mely különösen Olaszországban és Franciaországban fejlődött ki. Ez a stílus a fejlődő burzsoázia ízlését tükrözte.

A meginduló hatalmas tőkefelhalmozódás abban is kifejezésre jutott, hogy az újgazdagok a reneszánsz stílus érvényrejuttatásán kívül, a régi klasszikus görög és római építészet és művészet stílusaiból hívták életre az új formákat. Ez a stílus a nehéz bútorokat, a gazdagon faragott, csavart formákat valósította meg. Ezekre a bútorokra felhasznált bevonóanyagokon stilizált figurákat, sárkányos vagy más állati figurák alkalmazásával készítettek. Az anyagok mintázata részben kézi szövőszéken, részben kézi festéssel készült.

Barokk

A XVI. Század végén a reneszánsz stílust fokozatosan a barokk váltotta fel, amelynek fejlődése a XVIII. század végéig tartott. A bútorokhoz kevesebb faanyagot használtak fel, így könnyebben mozgathatókká váltak és kisebb helyen fértek el. Jellemzője ennek a stílusnak a sok díszítés, a csigaformák kialakítása, a formák tekervényessége és a gazdag, de viszonylag könnyebb faragás. A barokk stílusú bútorokhoz főleg nagymintájú stilizált figurájú brokátokat vagy nehéz goblein szöveteket használtak fel.

Empire (ampir)

A XIX. század elején fejlődött ki Franciaországban, I. Napoleon császársága alatt. Ez a stílus egész Európában elterjedt. E korszak bútorállványai igen finom faragásúak, finoman ívelt aranyozott vagy aranydíszítéssel készített, vékony formájúak. Az ebben a stílusban készített bútorokat főleg szalongarnitúraként használták. A bútorokra egészen aprómintájú vagy vékony finomcsíkozású selyem vagy cérnabrokátot alkalmaztak.

Biedermeier

A XIX. század közepén kifejlődött német-osztrák nyárspolgár művészeti és irodalmi stílusa. Bútorban az ovális vonalú, kényelmes formát alkalmazták. A biedermeier bútorra egyszínű zöld vagy bordó ripszet használtak. A mintás anyagok közül a kis virágkoszorús, kismintás szövött vagy csíkos anyagot alkalmazták.

Modern stílus

A XX. században kialakult a modern stílus, amely abban jutott kifejezésre, hogy a bútorok vonalai egyszerűbbé váltak. Elmaradtak a sok kézimunkát igénylő faragások és ezzel a bútorok készítése és tisztántartása könnyebbé vált. Megkezdődött a bútorok nagyüzemi tömeggyártása.

A XX. század bútortextil gyártásánál megtalálható az előző korszakok stílusa, azzal az eltéréssel, hogy míg motívumokban alkalmazkodnak a régi stílushoz, az anyagszerűségben nagyrészt eltértek attól. A stílmintákban gyártott bútorszöveteket a még meglévő korabeli stílbútor felújításához használják, valamint a kisipari műhelyekben készült bútorok kárpitozására. A modern bútorok kárpitozásához, a vonalaknak megfelelő sima, főleg szövésében mintázott, új technikájú bútorszöveteket alkalmaznak. De használnak modern mintázatú szövött és nyomott anyagokat is egyre nagyobb mennyiségben. A legmodernebbekhez persze rikító minták is jól illenek.

A bútorszövetek története

A lakástextíliák egyik fontos ága a bútorszövetek csoportja. A lakberendezési textíliák felhasználásának évszázados története van és a korszakok változásával a lakáskultúra is nagyon sokat változott. A lakásberendezési textíliák készítéséhez felhasználják az összes ismert textilnyersanyagokat: a gyapjút, a selymet, a pamutot, a lent, a kendert és a különböző műanyagokat. Az ősember lakóhelyét állati bőrökkel tette még otthonosabbá, később a házilag készült különböző szőttesek váltak használatossá. A technikai fejlődés megindulásával a mechanikailag előállított különböző textíliák vették át a vezetőszerepet és ma is ezek a legkeresettebbek.

A nemezgyártás története

Egyes állati szőrök felhasználhatóságát az ember már régóta ismeri. Ilyen szempontból a szőrök között az első helyen a gyapjú áll. A felhasználás pontos ideje nem állapítható meg. Svájcban az ásatások alkalmával többezer éves juhcsontokat találtak és így feltételezhetjük, hogy a juhtenyészet megismerésével az ember rájött a gyapjú sokoldalú használhatóságára. A maradványok között csak csontokat találtak, mivel a szőrt a férgek már régen elpusztították. A fenti feltevést egyes ázsiai nomád népek is igazolják, akik csizmáikat gyapjúból készült nemezből állítják elő, sátraik fedésére is nemezlapot alkalmaznak és a bőrből készült lószerszámok alsó részét nemezzel borítják.

A nemezgyártás eredetét tehát a házi juhról lenyírt szőr ruházati és egyéb célra való felhasználásánál kell keresnünk. Hosszú időn keresztül igen becses anyagnak bizonyult. Napjainkban is igen sok területen alkalmazzák. A nemez az idok folyamán veszített jelentőségéből. Ennek oka elsősorban a szövés tökéletesedése volt, mivel a nagyobb munkával előállított szövetek tartósabbaknak bizonyultak a nemeznél.

Tömőanyagok

Tömőanyagok eredete, alkalmazása

A kárpitozás megjelenési ideje pontosan nem állapítható meg, de az bizonyos, hogy a kárpitozás kezdettől fogva a bútorok kényelmessé tételét szolgálta. A legegyszerűbb kárpitozások a párnák voltak, amelyeket már az időszámítás előtti időben is alkalmaztak. Ezeknek tömőanyaga a gazdagabb helyeken a toll és a gyapjú volt. A szegényebb embereknek szalma jutott. A reneszánsz kortól kezdve egyre népszerűbb a kárpitozás, de különösen a barokk kor (a XIV. század) ad sok feladatot a kárpitosoknak. Egyre bonyolultabb formákat kell kialakítani, így pl. domború felületeket. Megjelenik a kötött párnázás, mely új anyagokat, új módszereket igényelt.

A bútorrugó megjelenése és az igények növekedése tovább bonyolítja a kárpitos szakma feladatait. Az iparilag fejlett országokban – különösen Franciaországban, Olaszországban és Németországban - nagy léptekkel halad előre a bútorművesség és a kárpitosság. A kényelem egyre inkább elveszíti luxus jellegét és ezért a bútorok kárpitozási céljaira egyre több és olcsóbb tömőanyagra volt szükség. Nem volt azonban mindegy, hogy milyen anyagra esett a választás.

Csak olyan szálas anyagok feleltek meg a kárpitozás követelményeinek, amelyeket ha összenyomtak és összepréseltek, rugalmassági tulajdonságaiknál fogva igyekeztek minél nagyobb arányban visszaugrani. A rugalmasabb anyagok a terhelést jobban bírák és elsősorban ilyenek lettek népszerűek. A használhatósági értéket a tömőanyag milyensége határozta meg, amely szinte tömőanyagként változó. A különböző országok fejlettségi fokától, a kárpitosművesség előrehaladottságától, az éghajlati körülményektől függött, hogy milyen tömőanyag lett az illető országban népszerű. A legtöbb ország azonban nem tudta saját erejéből biztosítani szükséglete kielégítést és kénytelen volt tömőanyagot más országokból vásárolni. A hazánkban alkalmazott tömőanyagok között a lószőrt, a disznószőrt, a fibrist, a kócot, a lenszalmát, majd késobb az afrikot, a tengeri füvet, a vattát kell megemlíteni. Napjainkban az afrik, a lenszalma, a disznószőr, a vatta, a habszivacs és a habgumi (laticel) a legépszerűbbek. Ezek közül külországból hozzuk be az afrikot, a vatta alapanyagát, a pamutot és a kaucsukot, a laticel alapanyagát.

Levélrostok

Afrikgyártás

Az afrikot sarlóval aratják, amikor is a növényt a töve fölött levágják. Ilyenkor learatják a legyező alakú levélrészt (46. ábra), amely magában foglalja az alsó durvább, tüskés részt is (47. ábra). A durvább minőségű afrikhoz a tüskés szárakat is bedolgozzák, a finomabb minőségekhez csak kb. 30 cm-es tüskementes leveleket gyűjtik be. A begyűjtött mennyiségből kb 20% a feldolgozás következtében elhull. A learatott termést 45…50 kg-os bálákba kötözik és a gyűjtohelyekre szállítják. Itt a melegtől és fénytől védett helyen tárolják. A központi gyűjtohelyekről autó viszi tovább az afrikot a feldolgozás helyére, az üzembe. Itt szapora munkáskezek ragadják meg a durva, tüskékkel teli bálát, szétbontják és a hasogató gép futószalagjára adagolják. A hasogatást szegekkel ellátott falapok végzik. A szálaira bontott afrikot a gép forgó része kidobja. Ez a munkafolyamat jár a legnagyobb porral és ez ellen a munkások jóformán nem is védekeznek. A feltépett hasogatott afrikot a munkások kétkerekű öszvérvontatta kocsira teszik és szárítani viszik a sztyeppére. A kézzel szétteregetett afrikot a nap sugarai megszárítják, majd ismét kézzel összeszedik és a kétkerekű kocsikkal visszaszállítják az üzembe. Az üzemben a vevő kívánságának megfelelően esetleg festheti is az afrikot. A nedves afrikszálakat a munkások megragadják és igen egyszerű, a kötélveréshez hasonló módon kötélbefonják (48. ábra). Egy-egy kötél hossza 4…6 m, súlya a minőségétől függően 0,5….1,5 kg. A vizes köteleket ismét napra teszik, ahol 45 ° C-on igen gyorsan megszárad. A megszáradt köteleket 50….80 kg-os bálákban préselik és ilyen állapotban kerül az afrik a rendelő országba, így hazánkba is. Az afrikot keverni is szokták, ami által minősége romlik. Ez könnyen észrevehető a rostok különböző vastagságáról és a színkülönbségéről. Az új, használatlan afrik világossárgás-zöld színű. A bontott bútorok afrik anyaga még használható, de csak kártolással.

afrik Tulajdonsága

A afrik hajlékony, rugalmas, sárga-zöld színő levélrost.

Kötélbefonással rugalmassága növelhető. Használata jó tulajdonságai miatt széleskörű. Szakmánkban jóformán minden munkafolyamathoz alkalmas, így alap- és felsopárnázáshoz, matractöméshez stb. A kötélbefont afrikot száraz helyen kell tárolni, mert párás, nedves helyen befülled és ennek következtében atkáknak jó táptalajává lesz. Hazánkban az atka elterjedése ellen úgy védekeznek, hogy minden szállítmányt a vagonokból egyenesen a fertőtlenítobe visznek és ott ciángázzal féregtelenítik. Az afrikon élősködo atkák bőr- és bélmegbetegedéseket okozhatnak. Tömőereje: 180/280.

Felhasznált irodalom:
Bálint O., Lajos J. 1991. Kárpitos anyag- és gyártásismeret II. 10. kiadás. Muszaki Könyvkiadó, Budapest.
Halász Ferenc 1962. Kárpitosipar 2. átdolgozott és bovített kiadás. Muszaki könyvkiadó, Budapest.

fotel kárpitozáskanapé kárpitozásrekamié kárpitozásgarnitúra átkárpitozásrekamié felújításülő garnitúra kárpitozás sarokgarnítúra felújításátkárpitozás kárpit cserekárpizozás i.kerület szék kárpitozás budapestszék kárpitozás budapestenszék kárpitozás budapesten és környékén bútorkárpitozás budapestkárpitozás budapestbútor kárpitozáskárpitozás felújítás budapesti kárpitoskárpitozás budapest budapest kárpitosbútor kárpit cserebútor kárpitozásbútorfelújításbútorjavítás budapestkárpitcserekárpitozás felújítás budapest bútor fellújításbudapest bútor kárpitozásbudapest kárpitozásxi.kerület kárpitosxii.kerület kárpitosxiii.kerület kárpitos budapest kárpitozáskárpitozás ii.kerületkárpitozás i.kerületbútorkárpitos ii.kerületbudai kárpitoskárpitos ii.kerület budapest kárpitos ii.kerületbudapest kárpitos iii.kerületbudapest kárpitos iv.kerületbudapest kárpitos v.kerületbudapest kárpitos vi.kerületbudapest kárpitos vii.kerület